fbpx
0%
Still working...

Meditációtól a kéziratig

Mit jelent számomra a meditáció és a tudatos jelenlét (mindfulness) a kreatív írás folyamatában? 

Regényírás közben gyakran azon kapom magam, hogy elkalandozom a gondolatok, ötletek forgatagában. Van, hogy könnyen jön az „ihlet” (nem kedvelem ezt a szót, mert azt gondolom, ilyen nem létezik – de ez már egy másik cikk témája) – ám az is előfordult már, hogy frusztráltan bámultam a képernyőt, és azt kérdeztem magamtól: mit is akartam ebből a jelenetből kihozni?

 Mindfulness és írás találkozása 

Néhány éve rendszeresen meditálok.

Eleinte általános célokat tűztem ki: csökkenteni a stresszt, kordában tartani elkalandozó gondolataimat, nyugalmat találni a nehéz munkanapok végén – mivel főállásban dolgozom egy cégnél. (Remélem, eljön az idő, amikor napi nyolc órát az írásnak szentelhetek majd.)

Először napi 5-10 percet meditáltam a telefonomra letöltött ingyenes és fizetős appok segítségével, de később egyre hosszabbak lettek ezek az alkalmak. Kezdetben a mások által is tapasztalt jelenséget figyeltem meg magamon: pörögtek a gondolataim, és az ellazult állapotban az aznapi problémákon, eseményeken rágódtam.

Miért mondtam azt?

Miért válaszolt így?

Miért nem jutott eszembe, hogy elmondjam neki…?

Aztán némi gyakorlás után rájöttem egy egészen meglepő, ám annál izgalmasabb tényre: a nyugalom, a csend olyan lehetőségeket tárt fel, ahol új ötletek kezdenek felbukkanni a fejemben. A kreativitásom egy egészen új dimenzióját tapasztaltam meg, ahol a szereplőimet tisztábban, élesebben látom magam előtt. Ehhez persze az is kellett, hogy a gondolataimat tudatosan a történeteim felé irányítsam, mintha magam is részese lennék az eseményeknek. Amikor erre rájöttem, eufórikus örömöt éreztem, és – bár nem állok túl közel a spiritualitáshoz – arra gondoltam, hogy találtam valami meg nem fogható támpontot, mankót, horgonyt, vezércsillagot – bárminek is nevezzem.

 Hogyan segíti a meditáció a kreativitásomat? 

Azóta minden nap, mielőtt leülök írni, néhány percet csendes meditációval töltök. Régebben megtanultam pár dalt lejátszani gitáron, de a gyakorlást mindig megelőzte a hangolás. Gyerekkoromban zongoráztam, de a gitár hangolása meglehetősen nagy kihívásnak bizonyult. Végül – sok gyakorlással – megtanultam.

Valahogy ehhez tudnám hasonlítani az alkotás előtti meditálást.

Munkára fogom a tudatos elmémet, és addig próbálkozom, amíg az ötletelés és a kreativitás irányába nem fordítom. Behangolom. A szolgálatába állítom. Igyekszem kiszűrni a napi események zűrzavarát, és elképzelem, hogy a történetem közepében vagyok. Mondjuk mint egy fényképész vagy operatőr. Láthatatlanul. Ott vagyok benne, de nem szerepelek. Csupán megfigyelek, és követem a karaktereimet.

 Mit vettem észre néhány hét után? 

A meditációk után könnyebben ment az írás! Több ötletem támadt, haladtam az eseményekkel, mintha valaki kézen fogott volna. Mivel a való életben nagyon rosszul tájékozódom, vezetés közben sokszor a navigációra támaszkodom – ugyanilyen érzés fogott el. Létezik egy támasz, egy eszköz, amit használatba vehetek. És még csak pénzbe sem kerül.

Az írás szépsége a végtelen lehetőségekben rejlik.

Merni kell álmodni, hogy a történetek szárnyra kaphassanak.

Azon túl, hogy könnyebben írok egy-egy ilyen alkalom után, még egy előnyt kovácsoltam a módszerből: az írás örömtelibbé, teljesebb élménnyé vált, mint egyébként.

Márpedig ez az, amit a legjobban szeretek.

Nincs író blokk, nincs frusztráció, csak visz az áramlat.

 Amit a szereplőim nyernek 

Azóta jobban tudok a karaktereimmel kapcsolódni.

Korábban csak ötletek voltak, emberek a papíron (helyesebben a képernyőn). Most viszont, amikor becsukom a szemem, és átlépek ebbe a másik állapotba, valóságosabban át tudom érezni a vágyaikat, félelmeiket, érzelmeiket. Mivel az én írói módszerem a karakterközpontú vonalvezetésre épül (nem a történet-központúra), ez különösen hasznos a számomra. Valódinak, élőnek érzem őket, szinte látom őket magam előtt. Kialakítottam azt a szokásomat, hogy a karakteralkotás folyamata elején (amit különösen szeretek) képet keresek róluk, kiteszem a gépemre, hogy jobban elképzelhessem őket. A fényképen látom, milyen a szemük, szájuk, orruk, termetük, hajuk, alkatuk. Hagyom, hogy beszéljenek hozzám, vagy legalábbis sugalljanak valamit – és nem, nem veszítettem el a józan eszemet. Élnek és formálják a történetet.

 Zen és írói blokk 

Korábban írtam arról ITT, hogyan küzdöm le az író blokkot, és hogyan lendülök át a mélypontokon. A meditáció ezt is megáltoztatta, azóta máshogy közelítem meg ezt a problémát. Nem kínlódom, nem harcolok, és nem várok a hurrikán erejű ihletre, amely hol jön, hol nem (szerintem inkább nem jön, ezért véleményem szerint nem szerencsés erre alapozni – írni kell, ennyi a feladat). Rájöttem, hogy a blokk jeleit értelmezhetem másképp is: hátrább kell lépnem, és nem érdemes erőltetnem az elsöprő ötleteket, inkább rábízom magam az elmémre.

Hisz az mindig kéznél van.

Jobban mondva, fejnél.

 Az ötlet előmászik 

Eszembe jut egy saját életből vett példa: amikor a gyerekeim nagyon kerestek valamit, mindig azt javasoltam nekik, hogy ha nem létfontosságú, inkább várjanak, éljék a szokásos mindennapjaikat, a tárgy elő fog kerülni. És láss csodát: tízből kilencszer előkerült. Előmászik – ahogy a családban emlegetjük. A csendes meditáció során is felbukkannak a megoldások, még csak kutatnom sem kell őket. Váratlan fordulatok, párbeszédek, motivációk, vágyak, pillanatok, érdekes szereplők, jelenetek. A meditáció türelemre tanított. Most már kivárom ezeket a tiszta pillanatokat („megvilágosodást”, ha jobban tetszik). És őrülten jó érzés, amikor megtapasztalom!

 Nem cél – utazás 

Mindaz, amit leírtam, nem a cél, hanem az utazás maga: folyamatos gyakorlás. Minden nappal jobb és jobb. Hamar észrevettem, hogy várom ezeket a pillanatokat. Már nem csak az írás előtti néhány perces alkalmakat végzem: lefekvés előtt, esténként is meditálok, ilyenkor akár 30-40 percet is. Előfordul, hogy közben elszundikálok, annyira ellazulok.

Bár nem mindig ez a meditáció célja, azért ez sem olyan nagy baj.

Főleg, ha a szereplőimmel léphetek át az álmok világába.

Hogy tetszett a történet?

4.8 (18)

Recommended Posts