[su_quote]Érezted már úgy, hogy egy jó könyvbe belemerülve olyan érzés fog el, mintha labirintusban bolyonganál? Ez az a kaland, amelyet a történeteimben meg akarok teremteni. Legyen szó kalandról, rejtélyről vagy éppen bűntényről, azt szeretném, hogy légy ott velem, varázsoljanak el a fordulatok, és mohón keresd az útvesztő kijáratát, amely egyelőre még megfoghatatlan. Ám valahol ott van, nem is olyan messze.[/su_quote]
Az izgalmakkal teli világ kialakítása íróként nem könnyű, de én pont ezt szeretem benne. A megfelelő egyensúly megtalálása számomra olyan, mint a kötéltáncos sétája: néha szaladok, időnként azonban megtántorodom, és leesem. A jó hír az, hogy könnyen visszapattanok, és ott folytatom, ahol abbahagytam.
Milyen kihívásokat kell legyőznöm a könyveim írásakor? Ebben a cikkben erről lesz szó.
[su_highlight background=”#d1f3e9″]A történet izgalmas, de vajon egységes is?[/su_highlight]
Kétségtelen, hogy íróként az az egyik legnehezebb feladatom, hogy fenntartsam az izgalmat, és persze fokozzam is, amennyire lehet. Ha túl gyorsan pörögnek az események, elmosódnak a részletek; ha túl lassan, akkor pedig te, az unatkozó olvasó, átlapozod az oldalakat. Ha kalandról írok, akkor arra szoktam figyelni, hogy a történet fokozatosan haladjon előre. Ha viszont a korábbi ötleteimet koncepció nélkül szövöm bele a történetbe, akkor előfordulhat, hogy a cselekményben lukak keletkeznek – és te, az olvasó, úgy fogod érezni, hogy valami hiányzik. A legújabb, szerkesztés előtt álló regényemnél is belefutottam ebbe a hibába, és nagyon örültem, amikor a próbaolvasóim felhívták rá a figyelmemet. Ez jelenti az igazi egyensúlyozást a gondos tervezés és a spontaneitás között – kissé olyan, mintha félig építész, félig kertész lennék. Ami engem illet, nagyon élvezem ezt a típusú alkotást.
[su_highlight background=”#d1f3e9″]A történet szíve – a szereplők[/su_highlight]
Mindig néhány lépéssel előre gondolkodom, amikor a szereplőimet megalkotom. Ez nem csak arról szól, hogy „majd meglátom, mi történik”, hanem inkább arról, mi vezérli, mi hajtja őket. Miben erősek? Miben gyengék? Hogyan viselkednek? Mire törekednek? Mik a céljaik? Ha ezt idejekorán tudom, elkerülöm azt a csapdát, hogy a jellemüktől eltérő módon döntsenek, amit nem várnánk tőlük. Van, amikor elgondolkodom: vajon te, az olvasóm, máshogy látod őket, ahogy én? Ahányan vagyunk, annyiféle módon értelmezzük, amit olvasunk – micsoda határtalan lehetőség!
[su_highlight background=”#d1f3e9″]Mintha visszatartanám a lélegzetemet – a feszültség megteremtése[/su_highlight]
Feszültséget kelteni a szövegben olyan, mintha visszatartanánk a lélegzetünket a víz alatt: tudod, hogy előbb-utóbb fel kell jönnöd levegőért, és az időzítés a legfontosabb. Emlékszem, amikor hónapokkal ezelőtt átolvastam újra a regényemet, azokra a fejezetekre vadásztam, ahol az izgalom alábbhagyott, vagy ahol egy rejtély megfejtetlenül maradt. Nem akartam, hogy egyes történések zsákutcába kerüljenek. Éreztetni akartam az olvasómmal: előbb-utóbb mindenre fény derül. Ha elvarratlan szálat hagyok a történetben, annak nálam csak egy oka lehet: arra akarom késztetni az olvasómat, hogy gondolja tovább, és fejezze be magában úgy, ahogy ő szeretné. Igazi zsonglőrködés ez, ahol nem ejthetek ki semmit a kezemből.
[su_highlight background=”#d1f3e9″]Fantázia vagy valóságos világ – hihetőség és hitelesség[/su_highlight]
Ez sem mindig könnyű, de a legmerészebb misztikumban is a hitelességre törekszem. Beköltözöm a szereplőim elméjébe, és megkérdezem: mit tennék a helyében? Hogyan viselkednék? Ez az egyik legnagyobb kihívás, mert nem vagyok varázsló, sem időutazó, és sosem tudnék más lenni, mint ami vagyok. Így aztán még jobban igyekszem, hogy mégis megpróbáljam. A hihetetlent szeretném hihetővé tenni.
[su_highlight background=”#d1f3e9″]A jó győz, a két szerető szív egymásra talál – a kiszámítható befejezés csapdája[/su_highlight]
A romantikus filmeket nem azért nézzük, mert nem tudjuk, mi lesz a vége. Számítunk arra, hogy végül minden jóra fordul, és a szerelmesek legyőzik az akadályokat. Jómagam viszont nem ebben a műfajban írok. Az a célom, hogy neked, az olvasónak meglepetést okozzak és még az utolsó oldalakon is így kiálts fel: „Erre nem számítottam!” A kiszámíthatóság és a meglepetés vegyítése próbára tesz, és ez az a pont, ahol a legnagyobb szükségem van a kreativitásra. Néha falnak ütközöm, máskor átélem a heuréka pillanatait. Amikor sikerrel járok, az olyan érzés, mintha lámpa gyúlt volna fel a fejemben. Semmi nem motivál ennél jobban: ilyenkor lendületet kapok, és csak folytatom és folytatom, és nem tudom abbahagyni.
[su_highlight background=”#d1f3e9″]Több szálon futó cselekmény – mindannyian időutazók szeretnénk lenni[/su_highlight]
Legutóbbi könyvem cselekménye több idősíkon játszódik. Egyes fejezetek a jelenhez, mások a múlthoz kapcsolódnak. Akár az ötvenes években, akár a kétezres években játszódnak, az eseményeknek valahol össze kell érniük. Ezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy gombolyagot kell szétválasztanunk: a szálakat egyenként kell felgöngyölítenem, és a végén erős, jelentőségteljes egységet kell alkotnom. Mint a mozaikablak: ezer darabból áll, de a végső, nagy kép az, amelyre mindenki rácsodálkozik. Nem könnyű, de annál élvezetesebb megírni.
[su_quote]A történeteim lapjain feltáruló sorsok és utak számomra éppolyan izgalmasak, veszélyesek, szórakoztatóak, és valóságosak, mint a szereplőim számára. Ha be tudlak hívni téged, az olvasómat ebbe a világba; ha éreztetni tudom veled a rejtélyt, az örömöt, vagy a kiszámíthatatlant, akkor minden billentyűzet felett eltöltött pillanat megérte. Még akkor is, ha olykor lezuhanok a kötéltánc közben. Tarts velem továbbra is ezekben a kalandokban![/su_quote]
