Haffner Orsolya vagyok.

Azt mondják, a legjobb történetek azok, amelyek a szívre hatnak. Az írás számomra nem csak szenvedély, hanem megszelídíthetetlen folyó, amely az ereimben folyik. Nevezhetném művészeti formának vagy kreativitásnak is, esetleg a szavak táncának, amelyek az emberi érzelmeket és sorsokat igyekeznek megmutatni. Amikor egy történeten gondolkozom, a mondatok önmaguktól alakulnak. Időnként magam is meglepődöm: az események sodornak magukkal, és az elején gyakran még nem tudom, hogyan végződnek majd. Micsoda kaland!

A legélvezetesebb, hogy a képzelet nem ismer határokat: a valóság és az álom úgy fonódik össze, ahogy a fejemben megjelennek. Van, hogy egy szereplőm hozzám szól: „Várj, én itt máshogy cselekednék!” – ilyenkor meghallgatom, és írom, amit diktál. Mennyire drukkolok, hogy elég gyors legyek követni! Ki tudná legjobban, mi bújik meg a feltárásra váró rejtett világ mögött, ha nem ő? Én csak közvetítő vagyok. 

Gyerekként számos naplót teleírtam, később pedig azon kaptam magam, hogy a könyvek a társaim. Élveztem, hogy minden egyes lapozással valami újat, valami izgalmasat fedezhetek fel – ez az érzés máig velem maradt. A legnagyobb örömöm mégis az, ha a saját történeteimet mesélhetem el. Minden akkor kezdődik, amikor az első mondatot megformálom. A szereplők, a sorsok, a vágyak életre kelnek, ebből még bármi lehet – gondolom ilyenkor. Cselekményeimben családi történetek, izgalmas esetek, rejtélyes és váratlan fordulatok kapnak főszerepet – olykor szívesen tartom az olvasót kételyek között, és elégedett vagyok, ha azzal csukja be a könyvemet: „Ezen még gondolkoznom kell egy kicsit.” Nem sokban különbözöm a séftől, hiszen olyan ez, mintha alapanyagokat kevernék össze a konyhában: a semmiből megszületik valami új, ami azelőtt nem létezett. Nincs ennél varázslatosabb.

Ki vagyok én ezen kívül?

Van, hogy sütök, és édes illatokkal töltöm meg az otthonomat, időnként a másik weboldalammal foglalkozom, ahol pszichológiai témákban írok cikkeket, vagy számolom a leúszott métereket a medencében, és boldog vagyok, ha sikerül növelnem a távot. A családom jelenti a horgonyt, amelyhez mindig kiköthetek, a barátaim a vidámságot, a Balaton a pihenést, az utazás pedig a határtalan szabadságot, amely az inspirációs pillanataimat táplálja.

Szeretettel alkotott írásaimat boldogan nyújtom át. Örömteli perceket!